6. nap

Végre két keréken!

Ma izgatottan keltem, mert tesztet írtunk. Felmérőt! Felmérték, hogy hová jutottunk. 

Megérkezett Márk, a tanárunk, és szóba sem hozta az írásbeli teljesítménymérőt. Interaktív játékokat játszottunk a táblán. Mivel a feladatok a héten tanultakra épültek, én azt gondoltam, hogy ez maga a teszt. Fél órás önfeledt játék után, melyet sok-sok nevetés kísért, kiosztotta a tesztet, nem kis meglepetésemre. Ráhangoló játékok, stresszoldás, önbizalom növelés, ezek után semmilyen negatív tényező nem befolyásolja a teljesítményedet. A felmérőírás után kicseréltük egymás között a lapokat, megbeszéltük, majd mindenki ellenőrizte a sajátját, hogy korrektül javította-e a társa. Mindezek után ellenőrizte a tanár. 

A kemény munkával töltött hetet csoportos, közösségépítő, mókás játékokkal zártuk. Nekem leginkább a kártyajáték tetszett: 4 azonos lapot kellett gyűjteni, úgy, hogy a társadtól szerzed meg azt, amelyikre még szükséged van. Ha nincs nála olyan lap, az asztalon levő pakliból kell lapot húznod. Készségek, képességek sorát fejleszti ez a kártyajáték: figyelmet, memóriát, számfogalmat, formaazonosság, szociális készségeket, udvariassági szabályokat gyakoroltat. 

Ezt a nagyszerű délelőttöt nagyszerű délután követte. Kerékpárra pattantunk, és körbebicikliztük a Phoenix Parkot, a világ legnagyobb városi közparkját. Levegőhöz alig jutottunk, nem azért, mert fizikai erőnlétünk megkérdőjelezendő, hanem a csodálatos virágágyásoktól, az óriási hibátlan, zöld gyeptől. Iskolatársainkkal ellentétben mi nem láttunk őzeket, szarvasokat, pedig igazán csendben voltunk.

Alkonyatkor visszamentünk a városközpontba, és megcsodáltuk, lefényképeztük a lemenő napban a várost, majd a fényárban fürdőző szobrokat, épületeket. 

Dublin, 2018. augusztus 3.